Keresés
Magyar
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
Cím
Átirat
Ezután következik
 

Felkészülten a nehéz napokra, légy vegán, őrizd meg a békét, imádkozz és meditálj, 4/12 rész

Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Általában nem perelünk embereket. De ha becsapják az embereket, és az ő verejtékükön és könnyeiken élnek így, akkor meg kell védenem őket és az úgynevezett tanítványaimat. Továbbá, ha az országok törvényei szerint valami rosszat tesznek, akkor, ha tudunk róla, el kell mondanunk a kormánynak. [...] De úgy gondolom, hogy egy nap a kormány, a törvény elkapja őket, és megfelelő módon gondoskodik a bűnözői tevékenységükről. Tehát meg kell fizetniük a karmát mindezért, és a pokolban is meg lesznek büntetve.

Ennyi éven át nem tudtam, miért mondták, hogy nem fizetek adót. Vannak cégeim, és a cégek adót fizetnek. Semmit sem tudtam ezekről a dolgokról. Csak annyit vettem el, ami elég a működéshez, és hogy segítsek más rászorulókon, vagy ashramokat vegyek, hogy jöhessetek meditálni.

Legutóbb a bank nem adta ide a pénzemet, hogy ashramot vegyek, mert azt mondták, hogy a pénz rossz helyről jött, Szingapúrból, ami „egy muszlim ország”. Fogalmam sem volt róla, hogy Szingapúr muszlim ország! Ez a legrosszabb dolog, amit valaha hallottam bárkitől, aki egy olyan tiszta országról beszél, mint Szingapúr. Szingapúr multikulturális, soknemzetiségű. Náluk is vannak muszlimok, de ők nem muszlim ország. Ezt az egész világ tudja. Nem tudom elhinni, hogy egy bank ilyen tudatlan lehet, és azt mondhatja, hogy „Szingapúr egy muszlim ország”.

Csak azt kérdezem, hogy elmondjam-e annak a banknak a nevét. De nem hiszem, hogy a bankok okozzák a bajt. Ez az új rendszer, az új európai általános átfogó rendszer miatt van így. Mert évtizedek óta ez volt a bankom. Néha veszek ki egy kis pénzt, és ez nem probléma. Amikor Amerikában 300 000 dollárt ki akartam venni a Katrina (hurrikán) katasztrófájára, akkor sikerült. De amikor pénzt akartam kivenni, hogy előleget fizessek egy ashramért, akkor nem engedték. Problémát okoztak, azt mondták, hogy személyesen kell jönnöm, bla, bla, bla. Szóval nem tudtam megvenni. De azt gondoltam: „Oké, mindegy, talán Isten nem akarja. Isten nem akarta, hogy abban az országban maradjak”. Ez Kanadában volt. Szóval elengedtem. Sok mindent csak úgy elengedtem, mert úgy gondoltam, hogy Isten az, aki így akarja. Így még azon a pénzen sem gondolkodtam túl sokat, amit a bank nem adott nekem.

Azt gondoltam: „Mindegy. Ez Isten pénze, nem az én pénzem. Ha Isten nem akarja nekem adni, akkor nincs nekem. Rendben van.” Au Lạc-ban (Vietnamban) is azt mondjuk, hogy a birtok vagy a tulajdon megy a személy helyett, vagyis, ha elvesztettél valamilyen tulajdont, az talán a biztonságod miatt van - cserébe a biztonságodért, vagy az életedért. Ahelyett, hogy meghalnál, vagy betegséged lenne, akkor Isten úgy intézi, hogy elveszítsd a pénzt. Ez a jelentése. Tehát bármit veszítettem el, soha nem gondolkodok túl sokat rajta. Persze nem érzem úgy, hogy „semmi” lenne. Tudom, hogy elvesztettem a pénzt, és ez kár, mert azért akartam oda tenni, hogy egy új ashramot tudjak venni.

Folyton egyre több tanítványunk van, és nincs elég helyünk számukra. Bárhová mennek, még a legnagyobb is, mint a Tajvanon (Formosán) lévő Új Földünk, azt hittem, hogy elég nekünk. De nem, még elég szobánk sincs. És sokuknak sátrat kell felállítaniuk. És próbáltam venni egy másikat Európában, mert először ez az SMC (Szent Martin Központ) meditációs ashramunk volt, és aztán az sosem elég. Szóval szereztem még egy kis pénzt, és az egyik tanítványon keresztül. Azt mondtam: „Oké, bárhol, van pénzünk”. Tehát bármelyik bank, vagy bármelyik tanítvány gondoskodik néha a pénzemről, mert én nem tudok minderről gondoskodni. Nem tudom eladni, nem tudom felvenni a pénzt, nem tudom megcsinálni a könyvelést, nem tudom megcsinálni mindezt. A spirituális küldetésemmel vagyok elfoglalva! Így persze a pénzről az úgynevezett tanítványaim gondoskodnak. Nem foglalkozom mindezzel. Csak, amikor szükségem van rá, kérem meg őket, mint az ashramra előleg miatt, vagy ilyesmi. És akkor elvesztettem valamennyit.

Oké, sebaj, mindegy. Mondtam Istennek: „A Te pénzed. Bármit akarsz vele csinálni, nekem megfelel”. De a bank azt mondta nekem, hogy nem arról van szó, hogy nem akarnak adni, hanem „most ez a törvény”, így, úgy meg amúgy. Istenem, nekem ez a bank már sok évtizede, legalább 30 éve megvan. És hirtelen ellenem fordultak, és azt mondták, hogy nem kaphatom meg. És azt mondták, hogy menjek ki, és keressek egy nemzetközi személyt, aki ezt elintézi. Gondolom ügyvédet vagy ilyesmit. De hol van erre időm? Mikor van időm ezt megtenni? A munkám miatt egyik országból a másikba kell futnom, és néha a biztonságom miatt is. És nem mehetek csak úgy el, és mutatom meg magam a bíróságon, és mutatom meg minden nevemet. Ez egyáltalán nem biztonságos!

Sok barátom van, de vannak ellenségeim is, mint például Trần Tâm. Nem tudom, mi mást tenne. És vannak olyan emberek, akik olyan vakok, hogy követik őt, még akkor is, ha semmi haszna, semmi. Csak dolgoznak, pénzt rabolnak másoktól, hogy neki adják. És nem csak a sajátjukat – a saját tanítványaimat használják! Persze az én embereim, a többségük ártatlan, sebezhető, és nagyon-nagyon magas szintű gyakorlók. Ezért nem kételkedtek más úgynevezett tanítványokban. Azt mondják, hogy ő az én „titkos utasításommal” dolgozik. Én soha nem dolgozom semmilyen titkos utasítással. Ma elmondom nektek: Mondjátok el mindenkinek, akit ismertek, hogy soha nem csinálok semmi titkosat, hogy pénzt keressek. Nem, minden vállalatokon keresztül történik, bejegyzett cégeken keresztül. Tehát bármi mást mondanak, az téves. Nincs semmi titkos tennivalóm. Miért kéne titkos dolgokat tennem?

Bármelyik országban, ha van egy céged, és szorgalmasan dolgozol, akkor elég pénzt keresel. Nem kell adót csalni vagy bármi mást ahhoz, hogy pénzt keress! A kormánynak mindig megvan a törvénye, hogy neked is elég teret, elég helyet adjon a pénzkereséshez! Különben hogyan lenne továbbra is adójuk, ha túl sokat kérnek, vagy ha gondot okoznak az üzletembereknek? Még egy kommunista országban is!

Kínában sokan nagyon gazdagok. És Au Lạc-ban (Vietnam) is keresnek pénzt. Ők is gazdagok. Tajvanon (Formosa) is nagyon alacsony az adó. A kormány nem nyomja el az embereket. Ez nem így van. Csak az olyan csaló emberek, mint Trần Tâm. Akkor a kormánynak kell gondoskodnia róla. De eddig a kormány még nem tett semmit, amiről tudomásom van. Talán azért nem tudták még elkapni, mert valószínű egy másik országban van, ahol a kormány nem tudott a tevékenységéről.

Más országokban rossz dolgokat tett, és talán egy másik országban élt. Talán Amerikában. Mivel Amerikában volt, tehát valószínű amerikai állampolgár. És ha rossz dolgokat tesz Au Lạc-ban (Vietnam) vagy Tajvanon (Formosa) vagy Kínában, az ottani kormányok nem tudják elkapni. És mindenhol csak készpénzt kérnek. Akkor a kormány nem is tudja kideríteni, hogy ki mit és mennyiért vásárolt Ez a helyzet. Aztán mivel az „az én” úgynevezett ékszerem, még a hamisítványok is, minden szégyen engem terhel. Szóval értitek, miért van mindig bajom és miért élek veszélyben emiatt, hogy néha menekülnöm kell. És arra sem volt időm, hogy kiderítsem, hogy mi van. Csak ha Isten elrendezi, akkor tudom meg.

Isten még azt is mondta, hogy fedjem fel a személyemet, a valódi személyemet, vagy elrendezte, hogy tudjak Trần Tâmról, és beszéljek a gonosz tevékenységéről. És most Ő intézte el, hogy tudjak a hamis ékszerekről, amelyeket meghamisítottak és eladnak a saját embereimnek, a saját hűséges tanítványaimnak. Mert ők ártatlanok. Ők szentek; hisznek a saját úgynevezett testvéreiknek. De ők így rendezik el. Azt mondják, a „titkos utasításom”. Sose utasítottam semmit titokban. Miért? Minek? Miért kell bármit titokban tennem? Milyen titok?

A Quan Yin Módszerről mondják a tanítványoknak, hogy ne hozzák nyilvánosságra, mert ez a te személyes dolgod, személyes utad. És ez a Mennytől van nekik. Tehát nem szabad csak úgy kimenni és dicsekedniük a tapasztalataikkal, meg minden ilyesmivel. Mert ha dicsekszel vele, az egoddal, akkor a Menny elveszi és megvakít, függönyt tesz eléd, így nem fogsz többé tapasztalatokat látni a Mennyből, vagy homályosan, vagy nagyon ritkán újra. Ezért mondtam nekik, hogy ne mondják el a tanítványoknak.

Ezért bármit tudtok a Szívküldi tanúságtételekből, az csak a jéghegy csúcsa. Sokan mások nem mondják el. Nem az van, hogy megtiltottam. Csak azt tanácsolom nekik, hogy bármilyen spirituális elérési szint, az a tiétek. Minden tanítványnak, még ha ugyanaz is a módszerük, más-más az elérési szintje, más-más utat jár be. És fogadalmat kell tenniük, hogy őszinték lesznek, az Öt Szabály. Ezért nem szabad csak úgy kimenniük és dicsekedniük mindenfélével. Bemutathatják, például „Van egy ilyen Quan Yin Módszer, ami azonnali megvilágosodást és örök megszabadulást ad egy életen belül”. Ezt elmondhatják. De a saját spirituális szintjüket nem szabad elmondaniuk. Többnyire nem szabad. Ők nem mondják el.

Photo Caption: Megköszönted valaha Istennek az oly sok gyönyörű dolgot? Ingyen vannak, az élvezetedre!

Kép letöltése   

Továbbiak megtekintése
Minden rész  (4/12)
Megosztás
Megosztás
Beágyazás
Kezdés
Letöltés
Mobil
Mobil
iPhone
Android
Megtekintés mobil böngészővel
GO
GO
Prompt
OK
App
Szkenneld be a QR kódot, vagy a letöltéshez válaszd ki a megfelelő operációs rendszert
iPhone
Android