Keresés
Magyar
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
Cím
Átirat
Ezután következik
 

Ching Hai Legfelsőbb Mester bátor munkája a világért, 11/12 rész

Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom

Nincs B bolygónk. Rendben? De vannak más helyeink. Nem itt. Ezt itt nem tudjuk pótolni. Nem akarom, hogy emberek milliárdjai szenvedjenek, ha valami történik a bolygóval. Ezért próbálkozom igen keményen.

Tengervízre és gépekre támaszkodva. Nem mindig biztonságos, ugye? És az egész városnak olyan vizet kell innia. Talán meg tudják szűrni valami különleges eszközzel, igaz? (Igen.) Egy speciális pohár, speciális üveg, konzerves üveg vagy valami, az meg tudja tenni. De meddig? És abban kell mosniuk, fürödniük benne. Zöldséget megmosni, és mindent az olyan vízben. És a tenger olyan nagy, de manapság a tengervíz nem mindenhol tiszta. Beleöntik a szennyvizet, beleöntik a szemetet, vagy csak lefolynak, véletlenül, a természet révén, és mindenféle műanyag, mikro műanyag mind benne van, és mindenféle piszkos dolgok, vagy szennyvízrendszer, mind a tengerbe megy, mert nincs náluk semmi más, ahová mehetne, néhány országban így van. (Igen, Mester.) Vagy néha tájfun vagy földrengés, tönkremegy, és azután az egész csatornarendszer belement a tengerbe, vagy folyókba, vagy tavakba és utána azt isszuk. (Ó.) Nincs is újrahasznosítva, még megtisztítva sincs. Még akkor is, ha a szennyvizet megtisztítják, azt mondják, iható, de el tudjátok képzelni, hogy megisszátok azt? (Nem.) Csak nem kell tudnotok róla, ez a legjobb. (Igen.) Ha ilyen és ilyen országban vagy és tudod, hogy ez megtörténhet, csak próbálj arra gondolni, hogy talán nem az van a bögrémben. Az valahol máshol van. Talán csak zuhanyozásra használják, talán nem használják a vízvezetékemben. Tippeld, reméld ezt, imádkozz érte. (Igen.) Nem mindenhol engedhetik meg maguknak a szűrt víz megvásárlását. Sok embernek kell azt innia. És imádkozom, hogy nem kellett róla tudniuk. Miért beszélek ilyen sokat ezekről a dolgokról?

Válaszd a minőséget, az osztályt, és nyújtsd a legjobbat az embereknek. Tegyél annyit, amennyit csak tudsz. Az segít. Segít egyeseket, sok embert, (Igen, Mester.) hogy kinyissa a szemüket, kedvesek legyenek egymáshoz, kedvesek legyenek az állatokhoz. Segítitek állatok millióinak, milliárdjainak a megmenekülését, idővel, ha nem is gyorsan. Az segít. Vannak ingyenes csatornák. Ők is boldogok. Mivel az egyik fivéretek gondoskodik róla. Mindig azt mondja, „Köszönöm, Mester. Mindig találunk jó csatornákat, amelyek segítik a világot.” És azután nemrég rájöttem, hogy néhány csatorna egyáltalán nem számít fel nekünk díjat. Akár internetes csatorna, akár valami televízió, vagy kábeltévé. S így szóltam, „Ne, ne, nem, nem.”

Írtam neki. Az egyik nővéretek tud róla. Mondtam, hogy írj a nevemben. (Igen, Mester.) Így szóltam, „Nem, nem. Sose fogadok el pénzt emberektől. Fizetnünk kell, mivel nekik, a kábeltelevízió tulajdonosainak, fizetniük kell. Annyira gazdagok?” Így szóltak, „Nem, nem. Nem tudom, gazdagok-e vagy sem. Nem akarják a pénzünket. Szeretik a műsorkínálatunkat. (Ó.) Tetszik nekik a műsorkínálatunk.” Erre én, „Szeretniük kellene. Éjjel-nappal dolgozunk. Feláldozzuk az alvásunkat és az étkezésünket ezért. Már az emberi teljesítőképesség legjavát nyújtjuk munkánkkal. Tetszeni kellene nekik. És válogatunk, a legjobbat tettük. Ezért ha szeretik, az nem meglepő. De fizetnünk kell, mert nekik fizetniük kell.” Így szóltak, „Nem, nem akarják elfogadni a pénzünket.” Néhányan még fizetni is akarnak a televíziónk közvetítéséért.

Egy pillanat. Biztos sok a karma ma, nem a tiétek. A világ karma. Néhány nap kevesebb, néha több. A szemem ismét folyik, és talán amiatt, amiről beszélünk, az sok emberre lesz hatással, így a karma már jön hozzám. Máig soha nem volt ilyen szemfolyásom. Mivel, mikor nem látom a tanítványokat, akkor semmi se fog történni, (Igen, Mester.) kevesebb, kevesebb történik.

Jelenleg azt gondolom, hogy sok ország nem engedi az embereknek, akár Vietnám vagy Âu Lạc, nem engedik még a külföldieket bejönni, kivéve valami nagyon különleges okból. Vagy a saját embereiket, hazajönni külföldről, és azután karanténban kell lenniük, és ellenőrzik őket, mielőtt elengedik. Ó, Istenem, micsoda járvány. Mindenkit fogollyá tesznek. Látjátok ezt? (Igen.) (Igen, Mester.) Ez egy ilyen kollektív karma. Ám van néhány jó szempontja. Írországban elengednek sok, vagy talán az összes rabot, mert nem akarják, hogy a COVID-19 ott csoportosuljon. Épp most láttam valahol. Talán nem engedik őket vissza a társadalomba. Ez olyan, mint az elkülönítés valahol, hogy ne fertőzzék meg egymást jobban. Ez jó nekik, legalább több szabadságuk és magánéletük lesz, igaz. (Igen, Mester.)

Most. Miért beszélek ott? Nincs B bolygónk. Rendben? De vannak más helyeink. Nem itt. Ezt itt nem tudjuk pótolni. Nem akarom, hogy emberek milliárdjai szenvedjenek, ha valami történik a bolygóval. Ezért próbálkozom igen keményen. És ami a legrosszabb, hogy valami történik a lelkükkel. Mivel, ó, Istenem, ez egy hatalmas, monumentális feladat megmenteni az összes milliárd embert a pokoltól. Az összes karmájuk örökké velük fog maradni. Olyan hatalmas szám, hogy nehéz beavatkozni.

Legyetek nagyon gondosak abban, hogy mit adtok a világnak a televíziónkon keresztül. Megéri az áldozatotokat. És örökké köszönöm nektek. Tényleg köszönöm nektek. Tudjátok, hogy így gondolom. Igaz? (Igen, Mester.) (Mi köszönjük Neked, Mester.) (Köszönöm, Mester.) Köszönöm, hogy feláldozzátok az időtök javát, hogy itt legyetek és velem egy csapatként dolgozzatok. Az összes testvérnek is köszönöm a világon. Ők is feláldozzák az idejüket, még akkor is, ha családjuk van és dolgoznak. Köszönöm mindegyikőtöknek. Tényleg így gondolom. (Köszönjük, Mester.) Nem törődök vele, ki vagyok. Nem törődök vele, ti kik vagytok. Köszönöm nektek. Eme munkában egyenlők vagyunk. Megértettétek ezt? (Igen, Mester.) Csak a csapattársatok vagyok. Megértettétek, munkatársak? Ebben a munkában, a Supreme Master Television-nél, a munkatársatok vagyok, úgy értem, dolgozó kollégátok. Rendben? Barátok vagyunk, csapattársak, csapatmunkában vagyunk. Ennyi. Ezért írom mindig, hogy köszönöm nektek. (Igen, Mester.) Mester vagyok. Az egy más terület. De ebben a munkában csapatként vagyunk együtt. Ezért köszönöm meg mindig nektek.

Köszönöm, hogy segítitek a világot. Köszönöm az áldozatotokat. Köszönöm a szakértelmeteket, tehetségeteket, jóságotokat, az őszinteségeteket, a jó szíveteket. Köszönöm nektek. Tudom. Tudjátok, igaz? Tudjátok, hogy sokszor megköszönöm nektek. (Igen, Mester.) Nem mindig ugyanúgy. Megtehetem. Meg tudom tenni. Csak egy mondatot írhatok: „Köszönöm a tehetségeteket, a jóságotokat, a szíveteket.” S utána kinyomtatják mindenkinek. De leírtam, bármi eszembe jutott. Másik műsor, másik csapat.

Köszönöm mindannyiótoknak és az egész csapatmunkát. Mivel magamat csapattársatoknak tekintem. (Igen.) Egyenlőnek. Mivel ugyanazért az eszményért dolgozunk. Ugyanazon eszménnyel, ugyanabban az irányban, és ugyanazt a dolgot tesszük. Tehát egy csapat vagyunk. Emberi mérce szerint, csak a csapatotokhoz tartozok. De a Mesteretek vagyok. Az más. A Mester-erőt használom, hogy segítsek nektek és segítsem a világot és az univerzumot. Ez egy más dolog. De amikor ugyanazt a dolgot teszem veletek, akkor egy csapat vagyunk. Rendben? (Igen, Mester.) Azt is szeretném, hogy így lássatok, tehát ne habozzatok tőlem dolgokat megkérdezni, vagy elmondani nekem, mi a rossz. Soha nem tettétek. Mondjatok el nekem dolgokat. Jó?

Köszönöm szépen. De azt mondjátok nekem, ez nem… és ez jó. Így dolgozunk együtt, hogy mindig jobbak legyünk és fejlődjünk. Akkor azt mondtam a nővéreteknek már néhányszor, azt hiszem, legalább háromszor. Azt mondtam, „Elmegyünk a kedvenc helyemre a Himalájába, és oda, a szamósza stand mellé. És egynél többet ehetünk belőle, vagy kettőnél többet.” Mivel akkoriban nem volt elég pénzem. Csak maximum kettőt engedhettem meg magamnak aznap. Azután másnap nem. De most, azt hiszem, igen, megehetitek az egész standot, ha akarjátok. Felváltva megesszük az egész standot. Jelenleg, mindegyikünknek fel kell áldoznunk ezeket a szamószákat, amiket olyan sokat reklámozok. Annak a hölgynek, akár él még, akár nem, ingyen szamószákat kellene adnia nekem ezért a reklámozásért. Nem? Mivel nagyon kicsiket készít, körülbelül az öklömnyit, ekkora szamószát.

A normál üzletben, nagyobbra csinálják, közel ekkorára. De ha nagyobbra csinálják, drágább lesz, akkor nem engedhetném meg magamnak még a felét sem. Tehát nagyon kicsiket készített. Öklömnyi méretet, és csak egyet engedhettem meg naponta, mivel nem tudtam, meddig fogok ott tartózkodni, és a pénzem elfogyott, mert adományokat adtam mindenhol, Isten áldásával. Isten áldása, hogy adhattam akkoriban. Nekem akkoriban, mikor 10.000 német márkát adtam, ez sok pénz volt. Tekintettel arra, hogy nem volt semmim többé, talán egy retúrjegyre való és csak egy kevés pénz taxira.

Ez a nyugdíjpénzem volt, amit korán kivettem. Ezt megteheted Európában, kiveheted a pénzedet. Nem tudok másik országról, de Németországban megtehetted. Kivehetted a pénzedet, a nyugdíjpénzedet. Mivel dolgoztál, fizettél a nyugdíjért, és ha nem várod meg, míg öregebb leszel, vagy nem dolgozol többé, ha szeretnéd a pénzt, megkaphatod. Ez a nyugdíj pénzem. Mivel csak Németországból kaptam meg, nem kaptam meg Franciaországból vagy más helyekről, ahol azelőtt dolgoztam, nem hiszem, ez csak Németország, ott dolgoztam. És az azt jelenti, hogy odaadtam mindent, amim volt akkoriban. Nekem ez sok volt. És amikor visszajöttem, valahogy visszajöttem és azután volt egy kicsit több pénzem, de nagyon, nagyon kevés, nem 10.000 vagy ilyesmi.

Vagy talán a volt férjem betett valamennyi pénzt a bankba anélkül, hogy tudtam róla, miután vagy mielőtt elmentem, Be akartam zárni (a bankszámlát), mivel azt gondoltam, hogy nincs rajta semennyi pénz, miért tartsam meg. Talán csak 10 dollár, és nem akartam ott tartani, hátha fizetnem kell a szolgáltatásért. Ezt gondoltam. (Igen.) Tehát elmentem megszüntetni azt, és azután talán, volt 4.000 német márkám. Nem tudom, mennyi USA dollár ez manapság. Nem lehetett sokkal több annál. Tudjátok, többé-kevésbé. Nem számít, ez nem sok, és jegyet kellett vennem abból, és meg kellett élnem. Ételt kellett vennem, de nagyon takarékos voltam, csak csapati és mogyoróvaj, és egy kevés uborka. Ez minden, minden nap. És egy szamósza. Nem is minden nap, nem naponta.

Nos, a csapati és az uborka és a mogyoróvaj tudom, hogy elég tápláló. Megtanultam, hogy a mogyoróvaj elég táplálék nekem. Kicsi vagyok. És a csapati, a teljes kiőrlésű lisztből készült csapati, elég jó kell, hogy legyen nekem. Tehát a minimum táplálék igényt fogyasztottam a túléléshez. És nagyon boldog voltam. Most, hogy erre gondolok, ott voltam a legboldogabb… igen, akkoriban. Habár nem volt sok pénzem és nem volt elég jó ételem.

Továbbiak megtekintése
Minden rész  (11/12)
1
2021-01-08
10417 megtekintés
2
2021-01-09
6156 megtekintés
3
2021-01-10
6086 megtekintés
4
2021-01-11
6287 megtekintés
5
2021-01-12
5529 megtekintés
6
2021-01-13
6208 megtekintés
7
2021-01-14
6403 megtekintés
8
2021-01-15
12273 megtekintés
9
2021-01-16
5939 megtekintés
10
2021-01-17
6177 megtekintés
11
2021-01-18
5851 megtekintés
12
2021-01-19
5262 megtekintés
Megosztás
Megosztás
Beágyazás
Kezdés
Letöltés
Mobil
Mobil
iPhone
Android
Megtekintés mobil böngészővel
GO
GO
Prompt
OK
App
Szkenneld be a QR kódot, vagy a letöltéshez válaszd ki a megfelelő operációs rendszert
iPhone
Android